Így előzhette volna meg a főnököm, hogy felmondjak

Féltem, hogy rájönnek. Hogy egyszercsak megelégelik és kirúgnak. Én magam éreztem már, hogy a teljesítményem nem olyan, mint korábban volt. Később kiderült, hogy ez a munkatársaimnak és a főnöknek még nem tűnt fel. Legfeljebb csak az, hogy türelmetlenebb, idegesebb, kellemetlenebb voltam, mint korábban.

Kiégtem.

Már nem voltam motivált, így igyekeztem a munkát is a lehető legegyszerűbben megoldani. Már nem voltak ötleteim, nem kezdeményeztem, és egyáltalán nem élveztem, amit csinálok.

Nyár elején azt számolgattam, hogy milyen jó, hogy két szabim között csak 5 meg 10 napokat kell dolgoznom, egyszercsak eljutottam szeptemberig. Amikor rájöttem, hogy onnantól karácsonyig esélyem sem lesz még egy nap szabadságra sem, mert az a leghúzósabb időszak a cégnél, és az a kérdés tolult a fejembe: „Hogy fogom én azt kibírni?” – akkor leesett: ajaj, itt valamin változtatnom kell!

Emlékszem, utolsó kétségbeesett próbálkozásomra, hogy „keresztülverjem” főnökömön az ötletem, amiről azt gondoltam, újra motiválttá tehet. Magam sem hittem benne igazán, nem is tudtam meggyőzni őt sem.

Pár hét tépelődés után aztán meghoztam a döntést: felmondok.

Azt sem felejtem el sosem, amikor leültem a főnökömmel, az ügyvezetővel szemben és elé tettem a papírt. Legalább 1 percig némán nézte. Ismert. Tudta, hogy ha én a felmondásommal a kezemben megyek oda, azt már ezerszer átgondoltam, meghánytam-vetettem, minden lehetőséget kielemeztem. Akkor már hiába győzködne, bármennyire is meg akarna tartani. Nem is tette. Csak az okát próbálta kideríteni.

Elengedett.

Arra is emlékszem, hogy aznap az első embernek, akivel találkoztam, sírva meséltem a döntésemet. Mint egy szakításnál. Hiába én döntöttem, nekem is fájt. Gyönyörű éveket töltöttem ott, nehéz volt elengedni őket.

Azóta az mozgat, hogy meg tudjam őrizni a motivációm a munkában. A kiégés legkisebb jelére is reagálok. Sokszor rosszul. Például úgy, hogy behúzom a kéziféket. Inkább nem csinálok annyit, csak nehogy újra túlvállaljam magam.

És folyamatosan keresem a megoldást, hogy hatékony is legyek, meg boldog és kiegyensúlyozott is egyszerre.

Mióta coach vagyok, ügyfeleimet is ebben szeretem leginkább segíteni. Hogy meg tudják élni a kiegyensúlyozott és kiteljesedett életet.

Ha akkor ismerte volna a főnököm azt, amit én ma már ismerek, akkor talán még most is ott dolgoznék örömmel, boldogan, hatékonyan, lelkesen, elismerésekkel teli.

Ha pár éve ismertem volna azt, amit ma már ismerek, akkor valószínűleg sokkal többeknek tudtam volna az elmúlt években segíteni abban, hogy ők is megtalálják és/vagy megőrizzék motivációjukat a munkában.

Ez az ismeret a Motivációs Térkép.

Az a tudás, amely összeköti a vágyaimat, (hogy mindenki motivált és elismert lehessen a munkájában) a képességeimmel, hogy embereket támogatok és adatokat elemzek, valamint a hittel, hogy jobb hely lehet ez a világ általam is, ahol mindenki megtalálhatja a boldog, kiegyensúlyozott életét munkában és magánéletben egyaránt.

Nagy lelkesedéssel szeretném neked is, munkatársaidnak és ügyfeleidnek is motiválttá tenni a mindennapjait!

Mert a Motivációs Térkép segítségével a cégvezetők boldogabb, kiegyensúlyozottabb, ezért nagyobb teljesítményre kész, belső tűztől égő munkatársakat, csapatokat kapnak.

Szerintem ez az igazi win-win helyzet!