Most akkor végül hányan mennek a folyóhoz???
Szerinted hány állat megy a folyóhoz? Ez a feladvány gyönyörű példája annak, hogyan alakulnak ki a konfliktusok. Mutatom miért!
Tehát:
A nyúl 6 elefántot látott, ahogy a folyó felé tartott.
Minden elefánt látott 2 majmot a folyó felé. Minden majom a kezében egy papagájt tart.
Hány állat megy a folyóhoz?
Rögtön az első mondat:
„A nyúl 6 elefántot látott, ahogy a folyó felé tartott.”.
- Lehet úgy is érteni: A nyúl tartott a folyó felé, és ahogyan ezt tette, látott 6 elefántot.
- Meg úgy is: A 6 elefánt tartott a folyó felé, és ezt a nyúl látta.
No jó, igazán magyarosan az utóbbit csak így jelentené a mondat:
„A nyúl 6 elefántot látott, ahogy a folyó felé tartottak.”
(Az összes többi mondatot is kielemezhetném így, de a lényeg már ebben is benne van ahhoz, amire szeretném felhívni a figyelmet.)
Persze így, ezzel a pontatlansággal épp ez adja a rejtvény turpisságát. Ha teljesen egyértelmű lenne, akkor csak a kisgyerekeknek lenne érdekes.
Így viszont jól elszórakozhatunk rajta mi, felnőttek (is). Adott esetben elmondhatjuk, hogy miért is gondoljuk úgy, ahogy. Vagy, hogy milyen kételyeink merültek fel.
Ahogy ugyanazt a mondatot különbözőféleképpen értelmezzük ebben a feladványban, pontosan így történik a való életben is. Amikor beszélünk egymáshoz, általában akkor sem vagyunk ennél pontosabbak. A nyelvhelyességünk sincs mindig a csúcsán – a beszélt nyelvben végképp nem. Épp ezért nagyon nagy az esély arra, hogy a másik nem pontosan ugyanazt érti a szavaink alatt, amit mi magunk.
Ha ilyenkor a hangsúlyt a saját mondandóm igazára és egyértelműségére helyezem, akkor nagyon könnyű a másikat lenézni, kisebbrendűnek, butának vagy tudatlannak beállítani – vagy legalább annak gondolni. De legalábbis azt állítani róla, hogy nem figyel.
De ki dönti el, hogy kinek van igaza? Annak, aki úgy értelmezi a mondatot, hogy a nyúl ment a folyóhoz, vagy annak, aki úgy, hogy az elefántok?
Igazából nem ez a jó kérdés! Legfeljebb csak a bíróságon. Mert az esetek legnagyobb részében nem az a lényeg, hogy valakinek igaza legyen. És mert az esetek nagy részében nincs egyértelmű, abszolút igazság (még a bíróságon sem, ezért nem is tudhatjuk sokszor előre, hogy mi lesz az ítélet).
Vélemények és nem igazságok ütköznek.
A vélemények pedig miért ne különbözhetnének?
A vita során általában a fő cél az, hogy meggyőzzük a másikat a saját véleményünkről, az „igazunkról”.
Mindkét félnek ez a célja. Ezért lesz a vitából veszekedés. Mert a vélemények ritkán változnak ilyen könnyen. Főleg nem erőszakra.
Mi akkor a megoldás?
Nézőpontot váltani!
Az a célja a másiknak, hogy megértsd az ő véleményét?
Akkor figyelj rá oda kíváncsian, és kérdezz, ha valamit nem értesz.
Ha te már érted őt, akkor ő is könnyebben odafigyel rád. Akkor már mondhatod te is a véleményed.
Ha mindketten így tesztek, akkor ezek a beszélgetések még ha vitából is indulnak, veszekedés helyett meg fogják erősíteni a kapcsolatotokat.
Ha emlékezteted magad erre; ha a magad mondandója helyett a másikéra figyelsz; ha nem arra törekszel, hogy a másikat meggyőzzed az igazadról, hanem kíváncsivá leszel az ő véleményére, akkor a konfliktusok helyett építő beszélgetések és épülő kapcsolatok születhetnek!
Adj odafigyelést, figyelmet kapsz!
Jó utat önmagadhoz! 😉
Ha pedig szeretnéd, hogy ilyen kapcsolatok jellemezzék a munkahelyed és/vagy a családod, akkor ezt a cikkem se hagyd ki:
Ezért fontos, hogy energiát nyerj a koronaválságban – így teheted
Ui:
A rejtvény hivatalos megoldása pedig ez:
A nyúl ment a folyóhoz, közben látta a 6 elefántot (akik nem a folyóhoz mentek), az elefántok láttak 2 majmot, akik a folyó felé mentek, de az összes elefánt ugyanazt a két majmot látta, akik pedig 1-1 papagájt vittek a kezükben. Azaz: 1 nyúl, 2 majom és 2 papagáj ment a folyóhoz = 5.
Személyesebb segítséget, hasonló írásokat, szeretetteli, elfogadó közösséget keresel? Akkor csatlakozz Facebook csoportomhoz, kattints ide érte.
Ez hatalmas volt! Köszönöm a játék élményét, és azt az élményt is, hogy hogy lehet hatékonyan szemléletetni egy adott problémát. Nagyon tanulságos volt, és vidám! Én persze hogy az első mondatnál csúsztam el. 🙂
Nagyon köszönöm, hogy megírtad a véleményed, Leona! Nagyon örülök, hogy sikerült vidám és tanulságos perceket szereznem neked. 🙂
Szerintem a papagájokat vitték, nem mentek!
Szerintem ez is egy a sok jó válasz közül. 🙂 – ha már a bejegyzésemből indulok ki. 😉
És ha az elefántok csak a folyó felé nézve látták a majmokat, és azok se mentek a folyóhoz? Szerintem csak az egyetlen nyúl ment a folyóhoz:) De tényleg nagyon jó ez kis írás.
Szerintem ez is egy a sok jó válasz közül. 🙂 – ha már a bejegyzésemből indulok ki. 😉 Örülök, hogy tetszett, és hasznos volt. Köszönöm a visszajelzésed! 🙂
Igen, szerintem is lehet így is értelmezni. És itt a lényeg: vajon kinek van igaza? 🙂 Fontos az? Vagy játszottunk egy jót, ahol mindenki elmondta a nézőpontját, erre rácsodálkoztunk, elgondolkoztunk rajta és elfogadtuk, hogy a másiké más. És ha szerencsénk van, tanultunk belőle, hogy szebbek legyenek a hétköznapok. 🙂 Örülök, hogy tetszett az írás és hasznodra vált, és köszönöm a visszajelzésed! 🙂
A hivatalos megfejtés téves, ugyanis a szöveg kizárólag irányt határoz meg a pontatlanul megjelölt alanyoknak, úticélt nem. Attól, hogy a folyó felé tartok, még nem biztos, hogy az is az úticélom. Attól, hogy Sopron felé tartok (Budapestről), még lehet, hogy Győrbe megyek, lehet, hogy Bécsbe, de az is lehet, hogy útközben elfordulok a Horvátországba menet, mivel az a fel nem tüntetett úticélom, csak pont elkerültem a 100 km-es dugót az M7-esen.
Tehát úticél NINCS SPECIFIKÁLVA a szövegben. Ezzel az erővel az is lehetne a végén a kérdés, hogy melyik állat a bolhás.
A rejtett alanyoknál lévő pontatlanság vagy csak figyelemelterelés, vagy a szerző akaratlan pontatlansága.
Vagy csak egy jó példa arra, amennyire az élő nyelvben is sokszor pontatlanok vagyunk, (teljesen érthetően, mert ha mindent nagyon pontosan megmagyaráznánk, akkor unalmassá válna a beszéd,) mégis feltételezzük, hogy ugyanazt értjük szavakon, aztán számon kérjük a másikon, hogy miért nem figyelt, miért nem ért engem vagy miért nem azt csinálja, amit mi akarunk tőle. Holott, ha a másik mondanivalóját akarjuk megérteni, például kérdésekkel, akkor sokkal inkább megérthetjük egymást, és konfliktusok helyett békében élhetnénk.
Nagyon jó írás! Megpróbáltam ezt és ezzel kapcsolatos gondolataimat a saját szavaimmal leírni: Írott formában próbál az ember pontos lenni, de ha ott is mindent nagyon konkrétan lefixálnák, talán olykor már túlbonyolítanánk a mondatot, mondatokat. Egy pontos túl már nehéz is lehetne gyorsan értelmezni. Hosszabb szövegezésben talán az a jellemzőbb, hogy először konkrétabb az írás, majd a további sorokban ez inkább már rövidebben, utalás szerűen kerül megfogalmazásra. Élő szóban ez még kevésbé sikerül, ott jobban időhöz is vagyunk kötve. Utóbbinál téveszteni is könnyebb. Mindkét formánál ez rövidebb kifejezésmódot is jelent, innét persze már lehet másképp érteni. De legtöbbször van egy legegyszerűbb, legtipikusabb, legjellemzőbb üzenete a közölni valónak. (A legkevesebb bonyolítás nélkül, hiszen akkor azt esetleg külön kiemeltük volna.) Persze csak ha tényleg jól is van megfogalmazva a mondanivaló. Idegennel ez talán nehezebb is, munkatársak és ismerősök között szerintem jobban kialakul egy közös nyelv és értelmezés, de ott sem mindig. Ott a lényeg, vegyük észre ha a másik nem ért minket, merjen szólni az (és engedjük is) aki nem pontosan értette. Persze értetlenkedni sem lehet akármeddig. Ez mindannyiunkon múlik, mindkét félen a kommunikációban. Ne csak önmagunkra, hanem a másikra is figyeljünk.
Köszönöm, Zoltán a visszajelzést, nagyon örülök, hogy tetszett az írás és saját gondolatokat is elindított, hiszen ez a cél! 🙂 Nagyon tetszik, ahogy a saját szavaidra formáltad. Egyetértek, hogy ez mindkét félen múlik, az utolsó mondatod, hogy a másikra is figyeljünk, ez pedig a legfőbb üzenet, amit én is képviselni szeretnék. Mert hiszem, hogy ha mindenki figyel a másikra, a szándékaira és abból indul ki, hogy semmit sem azért tesz, hogy nekem ártson, akkor jobb hely lesz ez a világ. 🙂
Lényeg a vita. Ma már sokan nem vitatkoznak, mert a vitatkozót megveti a közösség. Pedig a viták nagyon is fontosak. Építheti a gondolkodást, a szemléleteket. Serkenti az agyat.
Egyetértek. Én is nagyon szeretem a jó vitákat, a szó legnemesebb értelmében. Amikor megvitatjuk egymással a gondolatainkat, véleményünket, a nézőpontunkat. Most is ezt tesszük, és nagyon hálás vagyok ezekért a hozzászólásokért emiatt! 🙂