„Egyszerre csak egy dologra fókuszálj!” – Ezt azonnal felejtsd el! Ha…

A sikerreceptek kb. mindegyikében elhangzik az a jó tanács, hogy „Egyszerre csak egy dologra koncentrálj!”.
Sokáig gyötörtem magam vele én is, de ezúttal hadüzenetet hirdetek ellene!
Hogy miért?
Mert nincs az a „jótanács” a világon, amely mindig minden körülmények között megállja a helyét!
És mert amikor egy „jótanácsot” igaznak érzünk, akkor sokszor olyankor is be akarjuk tartani, amikor annak semmi helye az életünkben! Például így:

Eredetileg úgy terveztem, hogy szombaton pihenek. Vagyis hogy nem csinálok semmi olyat, amit nem teszek jókedvvel, örömmel, magamért. Azt gondoltam, ez azt fogja jelenteni, hogy olvasok egész nap. No jó, az evés belefér, és ha úgy adódna, le is dőlök egy kicsit.
De semmi „kell”!
Semmi „ezt most már muszáj”!
Semmi, amit egy ideje halogattam!

Semmi ilyen, HA nincs hozzá kedvem. Mert töltődni kell!

Aztán, miután felkeltem, azt gondoltam, hogy OK-OK, jó lenne egész nap olvasni, valószínűleg élvezném is közben, viszont ha belegondolok abba, hogy hogyan fogom érezni magam hétfőn, sőt, egész jövő héten, akkor mégiscsak jobb lenne pár dolgot kihúzni a listámról, csak úgy szép nyugisan.

Leginkább háztartási feladatokról volt szó, illetve olyanokról, amihez nem kell túl sok agymunka.
Ezek közül a hűtőtakarítás volt az, amit a legkevésbé vágytam, egyben a legnagyobb falat. Ezzel kezdtem hát.

Mondanom sem kell, utálok hűtőt takarítani.
Általában nem szeretek semmi olyan munkát, ami monoton, egyhangú és 15-20 percnél többet kell vele egyhuzamban foglalkozni.

Annyira nem, hogy inkább neki sem állok!
A jó öreg halogatás…

Egy átlagembernek, akik amit elkezdenek, azt be is fejezik anélkül,  hogy elkalandoznának közben – legalábbis a közvélemény és a média szerint ők az átlag, én nem vagyok meggyőződve róla, de kutatást nem láttam még a témában– úgy 45-60 percébe telhet kitakarítani egy akkora hűtőt, benne annyi cuccal, mint a miénk. Attól függ, mennyire alapos és gyors.
Én neki sem álltam egészen addig, amíg csak 2-3 órám volt a napban rá…!

Szombaton éreztem, hogy ezzel kell kezdenem, ha azt akarom, hogy még ha nem is olvasok, de az megmaradjon, hogy kedvvel végzem a dolgom. Nem volt ez igazán tudatos akkor, inkább csak egy érzés/megérzés.
Mert ha ezzel kezdem, nem érzem azt az időnyomást, amitől a feladat nyűggé válik – számomra.
Hiába csak kb. ¾  óra.
Hiába „csak” takarítás.

,Azt viszont már tudatosan is tudtam, hogy csak el kell kezdenem.
Csak az első, kicsi lépést kell megtennem.
Elég, ha csak addig tervezek.
Mert ha az első lépést megteszem, az már visz tovább.

Ahhoz pedig, hogy ne váljon nyűggé a feladat – még továbbra sem tudatosan – sok kis apró lépéssé bontottam, és közbeiktattam egyéb dolgokat.

Először csak kivettem a fiókokat, kipakoltam belőlük és átnéztem a zöldségeket-gyümölcsöket, a nem túl szép részeket, fonnyadó szárakat levágtam és beáztattam a fiókokat.
Aztán megláttam a dunsztba tett meggylekvárt, és kipakoltam őket. Leültem, írtam nekik címkét, majd helyet kerestem nekik.

Ekkor tértem vissza a fiókokhoz, alaposan elmostam őket. Aztán megint találtam valami pár perces munkát, mielőtt kipakoltam a hűtőt és kikapcsoltam, nyitva hagytam, hogy könnyebb legyen tisztítani.
Még le is dőltem egyszer, és el is szunyókáltam!
És ez így ment órákon keresztül, míg el nem készültem. Hol a hűtőt takarítottam, hol valami mást csináltam. Leginkább 3 dolgot is folyamatban tartottam egyszerre.

Így találtam magam egyszercsak ott a nap vége felé, hogy szinte mindent kihúztam az aznapi „lehetőség-listámról”, és hogy rájöttem:

Minden nagyszabású, hosszadalmas, számomra unalmas feladatot így végzek csak el puffogás, durrogás, rossz érzés nélkül:
ha szétszedem és mellette még ezer más dolgot csinálok!

Ekkor esett le:
Azt a nagyszabású munka-projektet, amit meg akarok most csinálni, tudom is, hogy mik a lépései, azt is ezért halogatom.
Mert túl nagy falat!
Még annyira nem is unalmas, de egyszerűen túl nagy!

Mégis minden napomnak úgy álltam neki, hogy most órákig csak ezzel FOGOK(!) foglalkozni.

Mert mindenki azt mondja, hogy a siker titka a fókuszálás!

Aztán ebből lett a pótcselekvés, a halogatás, a lelkiismeretfurdalás.

Igen, hiszem, hogy sokszor kell a fókuszálás a sikerhez!
Végülis ezen a szombaton ahhoz, hogy elkészüljek a hűtőtakarítással, ahhoz az én fókuszomban is a hűtőtakarítás volt. Csak épp nem úgy, hogy erre az egyetlen – számomra – nagyobb lélegzetvételű feladatra koncentráltam, amíg kész nem lett.

Bár ezzel akkor még nem voltam tisztában!
Akkor még úgy értelmeztem ezt a tanácsot, hogy „Egy feladatra fókuszálj!”, hogy addig nem csinálhatok semmi mást, amíg az meg nincs!

Most már tudom, hogy ez tiszta logikátlan!
Hogy aki ezt mondja és el is meséli, hogy ő is így tesz, az sem 0-24-ben azon az egy projekten dolgozik! Minimum eszik és alszik mellette, de jó eséllyel még a családjával is van, ha nő, akkor főleg valószínűleg főz, most, takarít, gyereket nevel mellette, és talán még olvas is.
És még lehet, hogy a munkaidejében sem engedheti meg azt magának, hogy abban a 6-8-10- akármennyi órában ne olvasson és válaszoljon meg e-maileket, sms-eket, ne hozzon döntéseket – pl. arról, hogy egy váratlan akadályt hogyan küzd le.

Talán vannak néhányan, akik elérték már ezt a szintet. És ha ők mondják, hogy fókuszálj, akkor magukból kiindulva erre is gondolnak. De a többség ezt még nem tudja megengedni magának!
Vagy anyagilag, vagy mentálisan, vagy akármilyen más okból.

És ha ilyenkor kapja azt a „jótanácsot”, hogy „Légy fókuszált”, és ha ő azt félreértelmezi magának, mint ahogy én is tettem, akkor az eredmény épp az ellenkezője lesz a tanácsadó és az azt befogadó szándékának is!

Ezt hívjuk korlátozó hiedelemnek.

Amikor alapvetésnek fogadunk el valamit, ami nem minden körülmények között az, viszont ez a hitünk/hiedelmünk bekorlátozza a cselekedeteinket.

Mindannyiunknak vannak ilyenjei. Kinek több, kinek kevesebb. Kinek ebben, kinek abban.
Mert nincs az a jótanács a világon, amelyik mindig és minden körülmények között hasznosítható lenne.

Épp ezért vagyok én elkötelezettje a coachingnak a tanácsadással szemben.
Az üzleti életben is, a magánéletben is!
Mert sokszor nem ugyanazt értjük szavakon és mondatokon, de ennek nem sokszor vagyunk tudatában. Emiatt nem magyarázzuk meg őket a másiknak, a másik pedig nem kérdez rá.
Másrészt mert a tanács vagy jókor talál el, vagy nem. Ha az utóbbi, akkor, ha egyáltalán megfogadjuk, akkor sem gyakran hoz örömteli folyamatot.

A tapasztalatom pedig saját magammal és ügyfeleimmel is az, hogy igazán sikeresek csak akkor lehetünk, ha nem csak az eredmény örömteli, hanem maga az út is az!

Így hát ne fogadd el azt a tanácsot, hogy „Egyszerre csak egy dologra fókuszálj!”, ha ez téged is bekorlátoz úgy, mint engem.
Akkor se, ha te akkor érzed elemedben magad, és hosszabb időtávot nézve akkor vagy igazán termékeny és sikeres, ha párhuzamosan több dolgot is csinálsz.
És ne feledd: egyszerre egy dologra fókuszálni nem azt jelenti, hogy órákig/napokig semmi mást sem csinálsz!

***

Még egy fontos dolog:
Ha annak ellenére végigolvastad ezt, hogy téged nem érint konkrétan ez a probléma, akkor is érdems visszanézned, mert mindenkinek vannak korlátozó hidelmei. Én pedig úgy döntöttem, rendszeresen írni fogok korlátozó hiedelmekről, amelyek egyes embereket bizonyos időszakokban visszatarthatnak a sikertől. Leleplezem ezeket és segítek, hogy te is le tudd leplezni a tieid, hogy aztán megtaláld a saját ellenszeredet. Amolyan coachosan és nem tanácsokkal! 😉

Ha nem akarsz lemaradni róla, akkor iratkozz fel most a blogértesítőre ITT.

 

Képek forrása sorrendben:
mohamed Hassan képe a Pixabay -en.
Anastasia Gepp képe a Pixabay -en.
Gerd Altmann képe a Pixabay -en.
Pexels képe a Pixabay -en.
PublicDomainPictures képe a Pixabay -en.